Propolisz

A méhtermékek közül alighanem a propolisz tekinthető a leginkább gyógyhatású anyagnak. Nagyszerű anyagokból tevődik össze, kutatók ezrei tanulmányozzák gyógyszertani tulajdonságait és javallatait. A propoliszban nagy számban fordulnak elő különböző vegyületek.

A propolisz mennyiségi összetevői:

• 55% gyanta (a gyanta egy ragacsos, vízzel vagy más szerves oldószerrel nem vagy csak enyhén oldható anyag, amely szerkezeti tulajdonságai miatt fontos) és balzsam (a balzsam természetes anyag, folyékony vagy félfolyékony halmazállapotú, általában a fák kérgéről nyerhető ki speciális módon – Opriş, 1990);

• 7,5-35% viasz; Ushkalova és Topalova (1978) mutatta ki, hogy a viasz a propolisz alapvető összetevője, mértéke pedig függ a területtől, ahol a méhek kitermelték, a begyűjtés módszerétől, illetve más tényezőktől;

• 10% illóolaj (az illóolajak összetevőinek általában kellemes illatuk van);

• 5% virágpor;

• 5% zsírsav;

• 4,4-19% szennyeződés (terpén, csersavszerű anyagok, méhek nyálmirigyváladékai és más járulékos összetevők).

A propolisz minőségi összetevői: flavonoidok, alifás savak és azok észterei, hosszú szénláncú alifás savak, rövid szénláncú olajok, rövid szénláncú olajok észterei, aromás savak és észterei, benzoesav és származékai, aldehidek, alkohol, fahéjsav és származékai, savak és származékaik, ketonok, fenolok, aromák, terpén, sesquiterpének és származékai, alkoholok, terpenoidok és más vegyületek, illékony szénhidrogének, alifás szénhidrogének, szterinek és szteroidok, cukrok, laktonok, α- és β-amilázok, aminosavak, nukleinsav-származékok, vitaminok, ásványi anyagok, transzhidrogenáz anaerob H+ donoranyagok és más vízben és szerves oldószerekben nem oldódó anyagok, valamint szennyeződés.

A propolisz a legtermészetesebb antibiotikum, amit valaha is használt az emberiség. Figyelemre méltó, hogy ez a felfedezés már több mint 2000 évvel ezelőtt született. Antibakteriális hatása már a történelemírás kezdetén ismert volt. A népi gyógyászatban nagyon jól ismert és széles körben használt.

Már az ókori görögök, rómaiak és egyiptomiak is feljegyezték a propolisz gyógyító hatását, amit elsősorban horzsolásos sérülések gyógyításakor használtak. Mára a propolisz ezen jellemzői tudományosan is bizonyítottak. Hatása az antibiotikumokéval – sztreptomicin vagy penicillin – egyenértékű, amennyiben rendszeresen alkalmazzák. A propolisz – csakúgy, mint az ipari méretekben gyártott antibiotikumok – a baktériumok túlnyomó részét képes legyőzni: a staphylococcust, a streptococcust és másokat.

Ezenkívül a propolisznak – ellentétben az iparilag gyártott antibiotikumokkal – nincsenek mellékhatásai. Az antibiotikus hatást a propoliszban nagy mennyiségben jelenlévő flavonoidok biztosítják (41 félét tartalmaz). A flavonoidok szerepet játszanak a haj növekedésében, továbbá serkentik a vér keringését. Szerepet játszanak az epebántalmak megszűntetésében, a vizelet kiválasztásában és a belső elválasztásban, főleg a pajzsmirigy és a hasnyálmirigy esetében.

A propolisz terápiás és gyógyító tulajdonságai

A propoliszt – a több mint 70 gyógyszertanilag bizonyított tulajdonsággal rendelkező gyógyhatású méhterméket – már az ókortól kezdve esetek százaiban javallották, illetve terápiás célokra használták.

A propoliszt, az "élet védelmezőjét" a következő egészségügyi területeken alkalmazzák sikeresen betegségek kezelésére:

• a szájüreg betegségeinél: krónikus, visszatérő szájpenész esetében, gombás fertőzéseknél, krónikus felszíni fogágybetegségnél, mandulaműtét utáni szájgyulladásnál, fekélyes szájgyulladásnál, fekélyes üszkösödést okozó szájgyulladásnál;

• fül-orr-gégészeti betegségek esetén: heveny mandulagyulladásnál, heveny középfül-gyulladás esetén, krónikus torokgyulladásnál, poszttraumás torokgyulladás esetén, a hallás elvesztésénél (csökkent hallóképességnél);

• szembetegségek esetében: a szem elülső részének mikróbás gyulladásakor, szem- és kötőhártyasérüléskor;

• tüdőbaj esetében (pulmonológia): asztmánál, hörgőtágulat esetén, asztmás hörghurutnál;

• emésztőrendszeri betegségeknél: félheveny és idült vastagbélgyulladásnál, székrekedés, gyomorhurut esetén.

Fontos, hogy a propoliszos készítményeket (tinktúra, propoliszos méz) étkezés előtt negyed órával érdemes fogyasztani.

Forrás: Mucsi Imre (szerk.): Apiterápia. Gyógyítás méhészeti termékekkel. Hódmezővásárhely, 2016, Tudás Alapítvány. ISBN 973-963-89188-6-4.

Méhpempő

A méhpempő összetétele roppant stabil, mivel különböző méhnemzetségektől származik. Ez a stabilitás az egész méhkolónia genetikai stabilitását biztosítja. Éppen ezért tölt be nagyon fontos szerepet a méhcsaládok életében.

A méhpempő fő alkotórészei: víz, proteinek, cukrok, zsírok és ásványi anyagok. A friss méhpempő 2/3-a vízből áll, a maradék száraz összetevők pedig nagy részben proteinekből és cukrokból állnak (gyümölcs- és szőlőcukor).

Mintegy 29 aminosavat és azok származékát mutatták ki a méhpempőből, ezekből a legfontosabbak az aszpargin- és a glutaminsav. Minden, az emberi test számára elengedhetetlenül fontos, aminosav jelen van a méhpempő összetételében.

Található még egy nagyon fontos összetevő a méhpempőben, mégpedig a 10-hidroxi-2-decenoic sav, melynek a koncentrációja mutatja meg a méhpempő minőségét. A szárazanyag-tartalom több mint 1,8%-a kell, hogy legyen.

A méhpempő összetett anyag, melyet a munkásméhek termelnek a méhanya etetése céljából. Tápanyag-koncentrációja lehetővé teszi a méhanya számára, hogy élettartama az öt évet is meghaladja. Ehhez képest a dolgozó méhek átlag életkora 2-4 hónap. A méhpempő összetétele olyan tápláló, hogy a méhanya egy nap alatt akár 2-3000 petét is képes lerakni.

A méhpempő használata a következő betegségeknél javallott: táplálkozási zavarok, anyagcsere-betegségek, cukorbetegség, vérnyomás-problémák, szív- és érrendszeri betegségek, tüdőbetegségek, fül-orr-gégészeti betegségek, fog- és szájbetegségek, az immunrendszer betegségei, vesebetegségek, reumás betegségek, endokrinológiai betegségek, a mellékvese betegségei, fertőző betegségek, gyermekbetegségek, valamint daganatos megbetegedések.

A méhpempő terápiás és gyógyító tulajdonságai

Jótékony hatással van a májra:
● csökkenti a máj tömegét, javítja szerkezetét és működését;
● növeli az albumin-/globulinszintet, nagyon jó hatása van a májbetegségek kezelésénél, elsősorban a hepatitisznél;

● a májsejtek osztódását jelentősen megnöveli.

Jótékony hatással van a máj és a szív szöveteire:
● növeli az oxigénfelvételt;
● jó hatással van az összhangra; fejleszti és energizálja az élő szervezetet.

Hatással van a gyulladásra:
● stimulálja és felgyorsítja az aszeptikus gyulladások lefolyását; 

● elősegíti a gyulladt szövetek gyógyulását.

Jó hatással van a szív- és érrendszeri megbetegedésekre:
● csökkenti az artherosclerosis veszélyét;
● a méhpempő jól ismert természetes anyag, ami növeli nemcsak a méhkirálynők, de az emberek élethosszát is; az élettartam szorosan összefügg az egészségi állapottal és az artériák fiatalságával.

A méhpempő alkalmazása

Belsőleg:

• A szájnyílás környékén: magában vagy más természetes gyógyszerrel együtt;

• a nyers állapotban lévő méhpempő helyileg használható a szájüregben, például a vérző ínyre is.

• A garat és a gége rendellenességeire: méhpempőből készített oldatspray formájában.

• A gyomorbél területén: nyersen, magában vagy mézzel, gyógynövényekkel, illetve egyéb természetes gyógykészítményekkel keverve.

• Kiegészítőként vagy gyógyhatású készítményként: tabletta, kapszula, oldat.

• Bőr alá fecskendezve: stimulálja az immunrendszert, elsősorban az idősebbekét.

Külsőleg:

• A szem rendellenességeire: molekuláris micellákra; a méhpempőt biológiai sóoldattal keverve, és egy speciális eszközzel a szembe juttatva; gyógykenőcsként a szemhéj betegségeire.

• Az egészséges bőrért: krémek, testápolók, samponok, szappanok formájában.

  Alkalmazása:

• Felnőttek részére a napi adag körülbelül 500 mg (800-1000 mg, amennyiben szükséges).

• Gyermekek részére a normál felnőtt adag 30-50%-a.

• Belsőleg történő alkalmazáskor érdemes a nyers méhpempőt vagy liofilizált tablettát a nyelv alá tenni, amíg teljesen feloldódik a nyálban (2-5 perc).

  Klinikai kutatások igazolják a méhpempő eufórikus hatását fáradtság, anorexia, testsúlyveszteség, illetve más, a szervezetet érintő hiánybetegségek esetén.

Fogyasztás előtt ajánlatos összekeverni a mézes pempőt, mert a fajsúlykülönbség miatt a méz és a pempő hosszabb idő alatt szétválhat. A kevés mézben elkevert méhpempőt reggeli előtt, éhgyomorra kell elszopogatni. Minél hosszabb ideig szopogassuk!

(A méhpempőt mézben elkeverve tartósítjuk, a méz savtartalma tartósítja a pempőt.)

A hűtőszekrényben +1 - +3 oC hőfokon tartandó. Megfagyasztani nem szabad.

A méz, virágpor fogyasztása a méhpempő hatását kedvezően kiegészíti.

Adagolás: 28 napos kúra napi 1-2 gramm adagolásával, majd 28 nap szünet. A kezelés évente hatszor ajánlott.

Egy hónappal a terhesség előtt és a terhesség első két hónapjában napi 1 gramm méhpempőt kell fogyasztani éhgyomorra 30 perccel evés előtt.

Fontos: óvintézkedések és ellenjavallatok

A legfontosabb óvintézkedés és ellenjavallat a méhtermékekre való allergia. Akik hajlamosak erre, az első 2-3 napban 0,1 grammal kezdjék a kúrát, és feltétlenül hagyják abba, ha szájüregi viszketést, emésztési zavarokat, légzési nehézségeket, orrfolyást vagy kiütéseket észlelnek.

Fogyasztási tanács

A méhpempőt minimum 15 perccel étkezés előtt kell bevenni: nyelv alatt feloldandó (kb. 5 percig).

Forrás: Mucsi Imre (szerk.): Apiterápia. Gyógyítás méhészeti termékekkel. Hódmezővásárhely, 2016, Tudás Alapítvány. ISBN 973-963-89188-6-4.

Virágpor

A virágpor az egyik legnagyobb természetes forrása a szelénnek és a vitaminoknak (B1, B2, B3, B6, B9, C0), ásványi anyagoknak, nyomelemeknek és aminosavaknak.

A pollen segít legyőzni a táplálkozási hiány miatt kialakult betegségeket, szabályozza a máj, a vese, a gyomor, a belek és az idegrendszer működését, harcol a szellemi és fizikai fáradtság ellen, hatásos idegnyugtató, jól alkalmazható álmatlanságra, valamint, vírus-, és baktériumölő hatása van.

Ennek a nagyszerű virág-, illetve méhterméknek a forrása akár több mint 1000 különböző fajta virág is lehet; természetesen ennek eredményeképpen összetétele és jellemzői nagyban eltérhetnek egymáséitól. Természetéből eredően a virágpornak egészen sajátos és összetett kémiai összetétele van, ami megkülönbözteti minden más növényi terméktől, és meglepően széles spektrumú hatást gyakorol számos betegségre, illetve az emberi test más rendellenes működésére.

A virágpor főbb jellemzői gazdag tápanyagtartalmából fakadnak (aminosavak, vitaminok, enzimek stb.).

Összetevői komplexitásának köszönhetően a virágport hosszú ideig gyógyszerként, illetve növekedésserkentőként használták.

Az idők során számtalan kutatás igazolta a méhek által gyűjtött sokféle növényről származó virágpor alkalmazási lehetőségeit a betegségek megelőzésében A humán gyógykezelésben nagyon jó eredmények születtek a vérszegénység elleni harcban, illetve annak megelőzésében, az idegrendszeri és endokrin megbetegedéseknél, az emésztőrendszeri megbetegedéseknél és a vitaminhiányos betegségeknél stb.

A virágpor terápiás és gyógyító tulajdonságai

Anabolikus hatású:
● számos vitamint és egyéb tápanyagokat tartalmaz, melyek étvágygerjesztőként hatnak, valamint elősegítik új sejtek létrejöttét.

Az érelmeszesedés ellen is kedvező hatású:
● csökkenti a magas vérnyomást, a májfunkciók javításával serkenti a vérkeringést, és elősegíti az artériák sejtregenerálódását.

Antibakteriális hatású:
● a virágport termelő virágoknak "nem érdeke", hogy a baktériumokat táplálják, ezért antibakteriális anyagok is találhatók a pollenben (bioflavonoidok).

Antidepresszáns:
● összetételében megtalálhatók az idegrendszer működéséhez szükséges aminosavak, amelyekből olyan természetes antidepresszánsokat állít elő, mint például az endofin.

Gyulladásgátló hatású:
● a különböző anyagok között a pollenben kis mértékben megtalálhatók a bioflavonoidok is, amelyek jól ismertek erőteljes gyulladásgátló hatásukról.

Antitoxikus hatású:
● a pollen a máj egyik legjobb "tápláléka", az egészséges máj jobban semlegesíti a mérgeket.

Dietetikus hatású:
● amint azt fentebb is említettük, a virágpor kiváló táplálék, nagyon jó vegetáriánus táplálékforrás; elhízás, magas vérnyomás, köszvény stb. esetén javasolt a használata.

Javítja az agyi működést:
● ez annak köszönhető, hogy összetétele nagy mennyiségben tartalmaz különböző tápanyagot; ezek az anyagok közvetlenül táplálják az idegsejteket, indirekt módon táplálják a májat, ennek fejében a máj más fontos anyagokat termel, amelyek az agyi működéshez szükségesek.

A virágpor nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat, enzimeket és egyben bioenergiaforrás is. Az apiterápia hatásossága – mint a többi más terápiáé is – természetesen nagyban függ a "gyógykészítmények" minőségétől. 

Hogyan fogyasszuk?

Mézzel 1:1 és 1:2 arányban kevert virágport meglehetősen jó eredménnyel használták az ideg- és az endokrin mirigy rendszer szabálytalan működése és magas vérnyomás esetében is.

Napi adagja 10-20 gramm, 2-3x1 kiskanál, lehetőleg étkezés előtt.

A virágport az emberi szervezet könnyen hasznosítja, egyedül vagy mézzel keverve is fogyaszthatjuk,de inkább az utóbbi javasolt. A virágpor az emberi szervezetet a természet nyújtotta legjobb anyagokhoz juttatja. Gondoljunk csak egy dologra: a virágporral etetett méhálcák hat nap alatt testsúlyuk 1500-szorosára növekszenek.

A virágport száraz helyen, jól záródó edényben, vagy zacskóban kell tárolni.

Forrás: Mucsi Imre (szerk.): Apiterápia. Gyógyítás méhészeti termékekkel. Hódmezővásárhely, 2016, Tudás Alapítvány. ISBN 973-963-89188-6-4.

Méhviasz gyertyák

A méhviasz a fiatal méhek váladékterméke, melyet a lépek építéséhez használnak fel. A fiatal dolgozók virágport fogyasztva állítják elő, és a potrohuk hasi oldalán lévő viaszmirigyből választják ki apró pelyhek formájában.

A méhviasz a kiválasztódáskor teljesen áttetsző, majd miután a méhek rágással képlékennyé teszik, fehér színű lesz. Az általunk is ismert sárgás színét a pollenekben található olajoktól és a propolisztól kapja.

A méhviasz annyira értékes anyagnak számított a középkorban, hogy fizetőeszköznek is elfogadták. A méhek 1 kg viaszhoz (amely a lépek falát alkotja) 3,5 kg mézet és 50 g virágport használnak fel. A méhviasz legfontosabb felhasználási területei: bőrápolás-gyógyítás, kozmetikumok, gyógyszerek, bőr- és bútorápolás, gyertyakészítés, élelmiszerek érlelése és védelme.

Tökéletes vízlepergető képessége miatt a méhviasz jól alkalmazható faanyagok nedvesség elleni védelmére. A felhasználási területe széles, lehet bútor, lépcső, padló, ajtó, ablak, méhviasszal bármelyik kezelhető, csak legyen nyers a fafelület.

A méhviasz az egyetlen olyan gyertya, ami tisztítja a levegőt, hisz égetése során negatív ionok szabadulnak fel, melyek megkötik a port, a baktériumokat és az allergén anyagokat a levegőben. Csökkentik a felsőlégúti megbetegedések tüneteit, fertőtlenítő, csíraölő és rendkívül nyugtató hatásúak. A méhviasz gyertya így képes jótékonyan hatni az allergiás, vagy asztmás tünetekre is.

• A tiszta méhviasz gyertya teljes egészében természetes összetevőkből áll.
• Mivel a méhviasz olvadáspontja magas, lassan ég, tovább tart.
• A méznek és a propolisznak köszönhetően hozzáadott illatanyag nélkül is kellemes illatot áraszt.
• A méhviasz gyertya lángja melegebb, sárgásabb színű, mint a többi gyertyáé.